Pányván/Egyenközű vonalak [antikvár]

Részlet: Téli mese Akkoriban beszorultunk már a nagykonyhába. Erős havazások, goromba szelek jártak. A kiskonyha vékonyka ajtaja meg a csirizelt kisablak nem állta volna a tél rohamait. Hanem itt a nagykonyhában erős, barna ajtó óvta a meleget. Mennydörgésnek hallott rajta a kopogtatás. Az öregé különösen. Lassú, megfáradt léptekkel csoszogott, de a kopogtatásba minden erejét beleadta. Négyet ütött az ajtóra nagy, bütykös ujjaival. Erről mindig fölismertük. - András bácsi! - mondtuk majdnem áhítattal. - András bácsi - hagyta helyben egykedvűen apám. - Aggyon isten jó estét! - állt meg az ajtóban az öreg, - Na hasznos-e? - Hasznos, mert a hasunk után járunk - felelte a tűzhely mellől édesanyám. Köténye sarkával fogta a leveses fazekat. Az asztal közepére tette, s a vendég felé fordult: - Tartson velünk, András bátyám!