Papagájok, kolibrik, vampirok [antikvár]

Részlet Martinhó a sekrestyés, unatkozott otthonában. Marinhó, a papagáj, hűségesen megosztotta vele magányát. Ami Martinhó számára Marinhó, az volt Marinhó számára Martinhó. Marinhót Martinhó nélkül, Martinhót pedig Marinhó nélkül el sem lehetett képzelni. Marinhó mindene, szemefénye volt Martinhónak. Vele osztotta meg minden örömét és bánatát, neki újságolta el elsősorban sikerét és balszerencséjét, vele gyakorolta gyönyörű énekeit. És micsoda ragaszkodással engedelmeskedett az állat gazdájának! Aki a két barátot csak egyetlen egyszer is megleste, ahogyan egymással beszélgettek, annak csodálnia kellett az őserdő szárnyas gyermekének bölcsességét. Erről nemsokára a missziónárius is meggyőződhetett.