Papok, szerzetesek, apácák [antikvár]

„Demeter pap beszél. Fátyolos a hangja, de néha megcsendül. Csillognak a szemek a homályos templomban. Jézus és a szerelem: ez a Demeter pap témája. Különös mondanivalói vannak Magdolnáról, Veronikáról. A pogány erkölcsökről, a hús örök tragédiájáról. A bénákról. És a fájdalmas Anyáról, ki szűzen szült. Kinek szerelem helyett tisztaság és fájdalom jutott. Oh, boldogok azok, kik tiszták és szomorúak. „Oh, boldogok azok, kik..." Eddig tudta mondani Demeter pap. Talán egy tömjénfelhő csapott fel hozzá. Szíve vadul kezdett lármázni. Megtántorodott s ki akarta mondani a szót: tiszták. Harsányan, szívekhez férkőzően: tiszták. Kezeivel is hadonászott. Jaj, mindjárt megfúl. Csak halk sipítás volt a hangja. Birkózott, erőlködött Demeter pap. A kíntól kisajtolódott a könnye. Demeter pap hörögve hajtotta le fejét." Ady Endre