Parasztok [antikvár]

Részlet a könyvből: A kastély Kedves Nathan! Ki bűbájos ötleteiddel oly kellemes álmokba ringatod publikumodat, engedd meg nekem, hogy valósággal szórakoztassalak. Ítéld meg, hagy-e századunk az 1923-as esztendő Nathanjaira és Blondet-jeire oly álmot, mint amelyről beszámolok. Mérd le magad, mily messzire távolodtunk el a XVIII. századtól, melynek Florine-jai egy szép reggel arra ébredtek, hogy valaki olyan gyönyörű ajándékot iratott rájuk, mint az aiguesi kastély! Ha reggel, ágyban kapod kézhez levelemet, képzelj el Párizstól körülbelül ötven mérföldnyire, Burgundia határán, az országút szélén, két vörös téglából rakott kis pavillont, amelyeket zöldre mázolt kerítés egyesít és választ el... Itt szállt ki barátod a delizsánszból. A két pavillon előtt csapzottan, bohókásan tüskés-bokros élősövény kígyózik. Itt-ott magányosan, hetykén egy-egy zsenge fa. Az árok szélén virágok áztatják az álmos, zöldesen poshadó vízben a gyökerüket. A sövény jobbról és balról erdőbe olvad. A rét, amelyet körülvesz, erdőirtás útján keletkezett alkalmasint. A két poros, elhagyott pavilon mögött százados szilfák sora kezdődik. Ernyőként összeboruló koronáik fejedelmi bölcsőt alkotnak. A fűvel benőtt sétányon alig vehetők ki a kocsinyomok...