Parasztok [antikvár]

Parasztról szóló történeteket találunk már egyiptomi papiruszokon és a hindu Pancsatantrában is. Természetes, hogy az emberiség legszélesebb osztálya mindig érdekelt írót és olvasót egyaránt. Nem mindig látták egyformán, sőt sohasem látták egyformán. Többnyire lenézték és mulattak rajta, önmaga is lenézte magát és mulatott magán. De voltak korszakok, amikor szentimentálisan dicsőitették és valósággal udvaroltak neki (tudtán kívül, mert nem olvasta udvarlóinak műveit, egyáltalán nem olvasott semmit, nem is tudott olvasni). Volt idő, amikor tanultak tőle, utánozták költészetét és felfrissítették vele az elaggott irodalmat. Volt idő, amikor az írók úgy írtak neki, hogy megérthesse (s ezeket a műveket is mi olvassuk jegyzetes kiadásokban). És volt idő, amikor naturalista nyersességgel mutatták meg minden hibájával és rútságával egyetemben, de fölvetették a kérdést: kinek a hibája, hogy ilyen a paraszt?A parasztnak mindenféle irányú, célzatú, jelszavú ábrázolásai közt akadnak remekművek. Kis versek, leíró költemények, idillek, novellák, regények, drámák... Rangsort nem lehet köztük felállítani...