Parázsból hamu [antikvár]

1998 A város kapujában - A város nekem Győrt jelenti. Tizennégy éves koromban fogadott be diákként. Néhány évi távollét után tértem vissza falai közé. Azóta itt élek, illetve dolgozom. Ha más városban járok a hazában, Erdélyben, Moldvában vagy Európa egyéb részein, mindig hozzá mérem az embert eligazító léptékeket. A városok hasonlítanak egymáshoz, a városok testvérek, unokatestvérek, egy család tagjai. Szívük a templom, a székesegyház. A párizsi Notre Dame, a kölni dóm olyan egyéni jegyeket visel, amely kiszakíthatatlan Európából. A Győri Bazilika is csodálatos! Nemcsak kövei és köveibe rögzült időrétegei miatt, hanem a kivételes személyiségek miatt, akik növekedését, szépítését évszázadokon át akarták. Almukat, hitüket valóra váltották. A városnak voltak ember alkotta körei, szabad társulásai, amelyeket földrajzi és lelki határok öveztek. Voltak köztük átjárható kapuk. Hajdan, akik a várkapukon kívül éltek, megtűrtnek érezhették magukat, de élt bennük a remény, hogy valódi polgárokká válhatnak. Hasznos polgárokká. Jelképesen szólván, a várfalakon kívülről érkeztem Győrbe. Hogy igazi városlakó lettem, szinte észre sem vettem. Huszonöt éve napról napra azt fürkésztem, kutattam, hogy a város múltjának és jelenének mik a legfontosabb kötőanyagai. Ha ezeket felfedeztem, igyekeztem a kezem ügyébe került információkkal a város jó hírnevét öregbíteni. Ha a sors kegyes lesz hozzám, ezt vállalom a jövőben is. Az újságban írott szó erejével.