Paris, kószálás esőben [antikvár]

a kutya mádkor "ona^tal menjen! Idő: 1964. ánrilis 28, re ;gel Felszállás: Budapesten Hörög, zihál, nyüszítve vonit az eb felszállás közben?, őt láthatóan semmifajta illem, konvenció és fegyelem nem köti. lehet, hogy a gazdája iránti szeretet. De ki a gazdája? És mekkoraa szeretet? Nem fog megveszni? mi± csinálnak e~y veszett kutyával a fedélzeten? A vonaton meghúzzák a vészféket, a vonat megáll és kiteszik. De itt a repülőn? Kidobni nem lehet. Miért nem altatják el injekcióval? Vagy adjanak neki trioxazint. Az idegcsillapitók manapság annyi mindenre jók. Hogy ne torjenek ki az elemi indulatok, hogy ne jöhessen elő semmiféle természetes éEzés, mert az illetlen és zavaró néha. Főleg a környezetre. Idegcsillapitók bástyája mögül mosolygunk mindannyian hülyén. A kutyák is kapjanak! Vagy menjenek vonaton, postakocsin vagy vándorbottal. Frankfurtban, leszálláskor kiderült: az eh magyar puli s egy amerikai útlevéllel utazó magyar hölgyé. A hölgy vén volt, titkára fiatal - ő vezette a kutyát. Fekete puli, nyakörwel. Értelmes állat: leszálláskor már nem vonitott. lehet, hogy a hölgy végnapjaira - amelyeket azért minden eshetőségre készen az újhazában fog eltölteni - az imádott óhazában nemrégen vásárolta. Szegény kutya. Még interkontinentális gépre is kerülhet,