Párisi és hazai forradalmi emlékeim (rossz állapotú) [antikvár]

Édes apám Garay Antal született 1822-ben Szegszárdon, testvére volt Garay Jánosnak a költőnek. Szülei egy szerencsétlen pör folytán elvesztették vagyonukat és nagy szegénységbe jutottak, ugy, hogy fiaikat tovább iskoláztatni nem birták. Két nagyobbik fiuk János és Alajos, kik akkor már a felsőbb osztályokat járták, saját erejükből tovább folytatták tanulmányaikat, de Antalt kénytelen volt atyja az iskolából kivenni és Pécsről haza hozta Szegszárdra, hol mesterségre adta. De a lelkes fiút nem elégíthette ki sorsa; más jövő után vágyódott. Tanulni kezdett önszorgalmából és hogy évek múlva ifjúvá fejlődött, hosszú útra indult, hogy megismerje a világot, hisz az életet már akkor is jól ismerte tizenhét éves korában. Középeurópának jó részét gyalog járta be, küzdve az élettel. Dolgozott, tanult és szenvedett - és már akkor följegyezte kis fekete könyvecskéjébe életének és utazásának fontosabb mozzanatait. - 1849 junius 1-én irta e kis könyvbe az első elválását „Az Atya, Anya 's Testvérektől." Minden nevezetesebb helyről, később a csataterekről is egy-egy virágot vagy falevelet tett el emlékül kis könyvébe és ezeket mindvégig megőrizte.