Partizánok élén [antikvár]

A SZERZŐ ELŐSZAVA Az a négy esztendő, amely a fasiszta Németország elleni háborúban telt el, életem legkomolyabb és legkeményebb korszaka volt. De nemcsak az én életemben volt ez így. Országunk polgárainak többsége ugyanezt mondaná. Nagyon sokat kellett átélnünk, meglátnunk, megfontolnunk. Naplót nem vezettem — ez természetesen kár — de jó az emlékezetem és így az, ami nem maradt meg a fejemben, bizonyosan vagy nem volt valami nagyon lényeges, vagy pedig nem ismerem eléggé ahhoz, hogy beszámoljak róla. Elhatároztam hát, hogy csupán arról írok, amit saját szememmel láttam, vagy amit teljesen hitelesen tudok. A háború folyamán sok változás történt velem: én, az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt csernyigovi területi bizottságának titkára, az ellenséges megszállás alá került földön először ugyanannak a csernyigovi, csak most már illegális területi pártbizottságnak, majd a volhiniai területi bizottságnak is titkára lettem; ezenkívül parancsnoka lettem az Ukrajna területén működő egyik legnagyobb partizánalakulatnak. A csernyigovi és volhiniai területi bizottságok többezer kommunistát és komszomoltagot tömörítettek, olyanokat, akik ilyen vagy amolyan oknál fogva az ellenséges front mögött maradtak, valamint többszáz kommunista és komszomol pártsejtet, többtucat partizáncsapatot és ellenállási csoportot. Nagyon komoly erő volt ez. Csupán az az alakulat, mely az én parancsnokságom alatt állott, több mint 25 ezer német martalócot és árulót semmisített meg; kisiklatott 683 — ellenséges katonaságot, vagy felszerelést: tankokat, repülőgépeket, gépkocsikat és lövegeket