Partizánok élén [antikvár]

A SZERZŐ ELŐSZAVAAz a négy esztendő, amely a fasiszta Németország elleni háborúban telt el, életem legnehezebb és legjelentősebb ével voltak. De nemcsak az én életemben volt ez így. Országunk polgárainak többsége ugyanezt mondaná.Nagyon sokat kellett átélnünk, meglátnunk, megfontolnunk. Naplót nem vezettem ez természetesen kár de jó az emlékezetem és így az, ami nem maradt meg a fejemben, bizonyosan vagy nem volt valami nagyon lényeges, vagy pedig nem ismerem eléggé. Elhatároztam tehát, hogy csupán arról írok, amit saját szememmel láttam, vagy amit teljesen hitelesen tudok.A háború folyamán sok változás, történt velem: én, az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt csernyigovi területi bizottságának titkára, az ellenséges megszállás alá került földön először ugyanannak a csernyigovi, csak most már illegális területi pártbizottságnak, majd a volhiniai területi bizottságnak is titkára lettem; ezenkívül parancsnoka az Ukrajna területén műiködő egyik legnagyobb partizánalakulatnak.A csernyigovi és volhiniai területi bizottságok többezer kommunistát és komszomoltagot tömörítettek, olyanokat, akik ilyen vagy amolyan oknál fogva az ellens'éges front mögött maradtak, valamint többszáz kommunista és komszomol pártsejtet, többtucat partizáncsapatot és ellenállási csoportot. Nagyon komoly erő volt ez.Csupán az az alakulat, amely az én parancsnokságom alatt állott, több mint 25 ezer német martalócot és árulót semmisített meg; kisiklatott 683 ellenséges katonaságot, vagy felszerelést: tankdkat, repülőgépeket, gépkocsikat és lövegeket szállító vasúti szerelvényt és levegőbe röpített még 8 páncélvonatot, egész kezelő személyzetével együtt. Alakulatunk aknászai felrobbantottak 47 vasúti hidat, 35 kilométer vasúti vágányt, 26 olajtárolót és üzemanyag-ralctárt, 39 lőszer- és egyen-luharaktárt; az aknák, amiket pantizánjaink állítottak fel, 12 tankot és3