Pártusok kincse [antikvár]

A fiatal magyar történész Londonba utazik, hogy előadást tartson a szkíta-magyar rokonságról. A nem túl sikeres fellépést követően egy titokzatos műgyűjtő különös feladattal bízza meg: a rendelkezésre álló dokumentumok és információk alapján próbálja megtalálni az érméket, amelyeket az egyik kis-ázsiai nép mesterei készítettek az égből a földre érkezett ezüstből. Dr. Pusztai kutakodni kezd, s eközben tudomást szerez egy titkos, magyar társaság létéről, amelynek az ezüst megszerzése és hazajuttatása a célja. A szakáktól a görög Ankhiszészhez, tőle a fiához, Aineiaszhoz került az ezüst. Aineiasz elvitte Karthágóba, onnan az egyik római császár, majd Seuso birtokába került Ám ez csupán a fele annak, ami az égből érkezett. Miközben megismeri az ezüstérmék három és fél ezer éves történetét, Pusztainak szembesülnie kell azzal, hogy nem minden az, aminek látszik. Azoknak, akik felfogadták, nem a szaktudására volt szükségük: egyszerű csaliként használták. Ekkor már nem csupán az a tét, hogy a kincs visszakerül-e jogos örököseihez, Magyarország népéhez - ekkor már annak a fiatal nőnek az élete is veszélybe kerül, aki képes lehet rá, hogy megszüntesse a kincset sújtó, ősi átkot, és elvezesse a műgyűjtőt az ezüst többi részéhez: Attila király sírjához