Pártütő angyalok [antikvár]

Részlet a könyvből: ELSŐ FEJEZET, amely rövidre szabva elbeszéli egy francia család történetét az 1789-iki esztendőtől egész napjainkig. A d'Esparvieu-palota három komor emeletével ott áll a Saint-Sulpice-kolostor szomszédságában, mohos, zöld udvar és a kert közé ékelve, amelyet az idő haladtával egyre jobban összezsugorított a folyton magasabbra nyúló és egymáshoz közeledő építkezés s amelyben két nagy gesztenyefa ingatja már csak hervadt koronáját. Itt élt 1825-től 1857-ig a család dísze, Alexandre Bussart d'Esparvieu, aki a juliusi császárság alatt az államtanács alelnöke és az erkölcsi és államtudományok akadémiájának tagja volt s aki a „Tanulmány a népek vallásos és világi intézményeiről" cimű három nagy nyolcadrét kötetre rugó, de sajnos, igy is befejezetlen mű szerzője volt. A szabadelvű monarchia elmélete e kitűnő képviselőjének vérszerinti örököse - akire ezenkívül az örökhagyó vagyona és hírneve is szállott - Fulgence-Adolphe Bussart d'Esparvieu lett, aki a második Császárság alatti szenátor volt; megvásárolva azokat a telkeket, amelyek mentén kellett elvonulnia a császárnéról elnevezett nagykörútnak, jelentékenyen megnövelte örökbekapott vagyonát s feltűnést keltő szónoklatban fogta pártját a pápa világi uralmának.