Pártütő angyalok [antikvár]

Részlet a könyvből: A d'Esparvieu-palota három komor emeletével ott áll a Saint-Sulpice-kolostor szomszédságában, mohos, zöld udvar és a kert közé ékelve, amelyet az idő haladtával egyre jobban összezsugorított a folyton magasabbra nyuló és egymáshoz közeledő építkezés s amelyben két nagy gesztenyefa ingatja már csak hervadt koronáját. Itt élt 1825-től 1857-ig a család dísze, Alexandra Bussart d'Esparvieu, aki a juliusi császárság alatt az államtanács alelnöke és az erkölcsi és államtudományok akadémiájának tagja volt s aki a "Tanulmány a népek vallásos és világi intézményeiről" című három nagy nyolcadrét kötetre rugó, de sajnos, így is befejezetlen mű szerzője volt. A szabadelvű monarchia elmélete e kitűnő képviselőjének vérszerinti örököse - akire ezenkívül az örökhagyó vagyona és hírneve is szállott - Fulgence-Adolphe Bussart d'Esparvien lett, aki a második Császárság alatt szenátor volt; megvásárolva azokat a telkeket, amelyek mentén kellett elvonulnia a császárnéról elnevezett nagykörutnak, jelentékenyen megnövelte örökbekapott vagyonát s feltűnést keltő szónoklatban fogta pártját a pápa világi uralmának.