Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
ELSŐ FEJEZET, amely rövidre szabva elbeszéli egy francia család történetét az 1789-iki esztendőtől egész napjainkig.
A d'Esparvieu-palota három komor emeletével ott áll a Saint-Sulpice kolostor szomszédságában, mohos, zöld udvar és a kert közé ékelve, amelyet az idő haladtával egyre jobban összezsugorított a folyton magasabbra nyúló és egymáshoz közeledő építkezés s amelyben két nagy gesztenyefa ingatja már csak hervadt koronáját. Itt élt 1825-től 1857-ig a család disze, Alexandre Bussart d'Esparvieu, aki a juliusi császárság alatt az államtanács alelnöke és az erkölcsi és államtudományok akadémiájának tagja volt s aki a „Tanulmány a népek vallásos és világi intézményeiről" cimü három nagy nyolcadrét kötetre rugó, de sajnos, igy is befejezetlen mü szerzője volt.
A szabadelvü monarchia elmélete e kitünő képviselőjének vérszerinti örököse - akire ezenkivül az örökhagyó vagyona és hirneve is szállott - Fulgence-Adolphe Bussart d'Esparvieu lett, aki a második Császárság alatt szenátor volt; megvásárolva azokat a telkeket, amelyek mentén kellett elvonulnia a császárnéról elnevezett nagykörútnak, jelentékenyen megnövelte örökbekapott vagyonát s feltűnést keltő szónoklatban fogta pártját a pápa világi uralmának.