Pastoral [antikvár]

Világos nappal volt, mikor Peter Marshall egyet mordult és lassan felébredt. A halvány februári nap beragyogott a szobájába s egy arany sugara rávetődött az ágy lábára és a mosdóállványra. Félig nyitott szemén át látta a napfényt, de újra lehunyta, mert káprázott a szeme. A fülét azonban nem tudta becsukni. Feje felett egy kikapcsolt mótor éles visítását hallotta elvonulni és az agya gépiesen megállapította, hogy „Harvard". Még félálomban is feszülten figyelt míg a hang mélyebbé vált, mikor a láthatatlan pilóta irányt változtatott és kevesebb gázt adott. Újból elengedte magát és mélyebben fúrta fejét a párnába. Ha Wellington, akkor fel sem ébred. Hiszen a Wimpik életének része és hivatásának lényege voltak. Egészen egybeforrt velük. Most éppen egy Wimpi motorja búgott fel valahol a repülőtér közepetáján. Talán a negyvenórás szolgálatosok közül, vagy talán amelyik az éjszaka nem szállt fel. A motor, lustán szólt, gondolta. A motorbúgás zakatolássá csendesedett és most a madarakat hallotta. A kantinnal szemben álcázás végett néhány szilfát tartottak meg. Tele voltak varjakkal, hallotta amint károgva vitatkoztak. Hallotta a verebeket csiripelni. A mezőn egy tehén bőgött. Az ablaka alatt egy közkatona ment el és a „Daisy, Daisy" slágert fütyörészte.