Pásztorokkal vagyok útban [antikvár]

Evangéliumi olvasnivaló hiányában írták, fordítgatták és adták kézről-kézre ennek a könyvnek a történeteit. Összegyűjtésük után lehetetlen megállapítani a származásukat, - néhány kivétellel ezért hiányzik eredeti elmondójuk vagy feljegyzőjük neve. Mindössze a költemények voltak ismeretesek szerzőjük nevével együtt. Csendes továbbadás közben ádvent idején és karácsonyfák alatt sokszor jelentett már maradandó áldást egy-egy történet az elmúlt években. Meglátszik rajtuk, hogy a hiány idején múló hangulat helyett mennyire valóságos evangélium után nyúltak a keresőkezek, mennyire mélyebb áldást kívántak a szűkölködők. Megbizonyult ebben az is, hogy Isten az ő áldásai aranyát nem mulandó bőségen át, hanem inségen keresztül adja, - mert a bűnös emberi szív csak ilyenkor fogékony rá, ilyenkor tudja igazán befogadni. Jó nékünk, ha enélkül is megnyílik a szívünk és valóban magunkhoz vesszük azt, amit szükségben lévő testvéreknek terített ádventi és karácsonyi asztalként, Krisztus békességét és üdvösségét kínáló eledelként készített bennük az Úr "elvehetetlen örömnek" az életére.