Patkány a tálcán [antikvár]

"- ​Ismerkedjenek meg, uraim! Ez az egész bagázs ósdi, begyöpösödött, különösképpen ne törődjenek vele! Ami viszont önöket illeti, fiatalok, rugalmas pionírok, de megkérném önöket, hogy vessék alá magukat a házirendnek. Vetkőzzenek le, kérem! – Már levetettük a kabátunkat. – Az nem elég. Vetkőzzenek pucérra! – De hát miért? – Ünnepelni fogjuk önöket. – Úgy nem lehetne… felöltözve? – Na, tessék, az eredeti fiúk! Hogy lehetne felöltözve bekenni a testüket málnadzsemmel? – Miért kellene… málnadzsemmel? Minek? – Ez nálam már így szokás. Mindenkinek megvan a maga heppje, ahogy mondják. Maga felakaszt egy tálcára egy döglött patkányt, és néhány karamelláspapírt, és azt állítja: ez egy kép. Rendben van. Egyetértek! Ez egy kép. Meg is vásároltam… Ez az ön stílusa. Nekem is megvan a magam stílusa, ahogyan a fiatal, sokat ígérő tehetségeket ünnepelni szoktam: bekenem őket málnadzsemmel, beszórom konfettivel, az arcukra pedig két légyfogót ragasztok, majd a díszhelyre ültetem az ünneplendőket. Különleges salátát fognak kapni: tapétafecnikből, feldarabolt fogkeféből és langyos vazelinből készül. Eredeti, nem igaz?"