Pécsi papírdossziém 1956-1979 [antikvár]

- Az okmányaidra mindig vigyázz! Felnőtt vagy, sokszor lehet rá szükséged, jól őrizd meg mindegyiket! Ezekkel a szavakkal nyújtotta át édesanyám 1956. június 12-én keltezett érettségi bizonyítványomat, miután megnézte. Szót fogadtam, azóta vaskos iratrendezőben sorakoznak, időrendben, szépen, ahogy kell Pécsi papírdossziémban legfelül mégsem ez a dokumentum köszönt vissza, hanem 1957. június 11-én keltezett, kitűnő eredményű szakmunkás bizonyítványom. Négyen voltunk testvérek, én a legidősebb, még akkor is valami munka után kellett néznem, ha történelmi időket éltünk Pécsett nem is voltak olyan forróaak és hevesek az események, mint Budapesten. Tudtunk a bányászsztrájkokról, a munkástanácsok létrejöttéről, láttuk a középületekről levert vörös csillagok lehulltát Tudtunk a Mecsekre húzódó egyetemistákról, akik fegyvereikkel menekültek oda. Tudtunk róluk is. A közlekedés rendszertelenné és kiszámíthatatlanná vált. Mi városon kívül laktunk, a daindoli buszokkal jártunk iskolába is. Már korábban is megtörtént, hogy „átrohantunk a Jakab hegyi úton", hogy beérjünk időben a „Gyakorlóba", vagyis az Alkotmány Utcai Általános Iskolába, majd a középiskolákba, ha nem fértünk fel a zsúfolt buszra. Munkakönyvem szerint tanuló szerződésem 1956 novemberével kezdődik.