Pendennis története I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy szép reggel, a londoni season legközepén, Pendennis Arthur őrnagy lejött lakásából, hogy szokása szerint elmenjen reggelizni a Pall Mall egy bizonyos clubjába, melynek ő egyik fő ékessége vala. Egyike lévén Anglia legjobb borismerőinek, s tevékeny, fölényt gyakorló és vizsgálódó szellemmel bírván, igen helyesen történt, hogy beválasztották eme club bizottságába, s ő csakugyan jóformán igazgatója volt ez intézetnek, s a pinczérek és ételfelhordók oly mély tisztelettel hajoltak meg előtte, akár egy herczeg vagy tábornagy előtt. Az őrnagy egynegyed tizenegykor változatlanúl megjelent, a London városában legfényesebbre mázolt csizmában, koczkás reggeli nyakravalóval, mely délebédig soha el nem gyűrődött, világos-sárga mellényben, melynek gombjain fejedelmének koronája díszlett, s oly mocsoktalan fehérneműben, hogy maga Brummel úr is megkérdezte tőle mosónéja nevét, s valószínűleg avval is mosatott volna, ha a balvégzet e nagy férfiút arra nem kényszeríti vala, hogy hónából meneküljön. Pendennis kabátja, fehér keztyűi, barkója, még csak nádpálczája is, tökéletes példányai voltak a magok nemében egy nyugalomba lépett hadfi viseletének. Messziről, vagy csak hátúlról látva is, nem nézted volna idősebbnek harmincz évesnél; csak közelebbről vizsgálva láthattad meg dús barna hajzatának mesterséges voltát, s hogy meglehetősen szeplős arczának kissé homályos szemei körül néhány szarkaláb-forma redő mutatkozott...