Penningtonék [antikvár]

Részlet a könyvből: Susan Lorimer tizenkilencedik születésnapján, egy enyhe májusi éjszakán, negyedtizenegy tájban ott állt a téglalap alakú Chippendale-tükör előtt és duzzogó arcára meredt. Mindig útálta ezt a tükröt, mert az idő lehámlasztotta róla a foncsort, s ezért kiütésesnek látszott benne az arca. Azonkívül kissé egyenetlen is volt a felülete, minek következtében kerek arca még kerekebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Viszont kétségtelenül ez lehetett az oka annak, hogy a tükröt Edna Lorimer, Susan nagynénje a szobába tette. Egyébként mahagóniból faragott victoriánus-öltöző asztalon állott, amelynek tömör körvonalai Rubens által oly szívesen festett hölgyekre emlékeztettek. A bútordarab majdnem betöltötte az ablak-kiugrót, amely a vörös téglából épült, Györgykorabeli, Great Cornbowban, Halesbyben álló ház hátsó kertjére nyílott, a mély Stour-folyóig és Susan, George nevű nagybátyjának raktárházáig nyúlt. A kertben virágzó orgonabokrok, amelyek jó három emelettel lejjebb voltak, gyengéd illatfelhőket árasztottak szerte a sötétségben.