Péntek a Szigeten [antikvár]

Részlet:I. FEJEZETAnna2001. júniusHarmincéves voltam, amikor az a hidroplán, amelyiken T.J. Callahannel utaztunk, kényszerleszállást hajtott végre az Indiai-óceánon. T.J. tizenhat éves volt, és azelőtt három hónappal gyógyult ki a Hodgkin-limfómából. A pilóta neve Mick volt, ám ő a vízbe csapódásunk előtt meghalt.A barátom, John vitt ki minket a reptérre, bár ő csak a harmadik volt a listámon, amelyen azok szerepeltek, akiket szerettem volna, ha kivisznek. Az első anyám volt, a második pedig a testvérem, Sarah. Átverekedtük magunkat az emberek és a nagy, kerekes bőröndjeik tömegén, amiket maguk mögött húztak, és közben azon gondolkodtam, vajon miért jutott ma eszébe mindenkinek Chicagóban repülővel utazni. Amikor végre odaértünk a US Airways pultjához, a jegykezelő elmosolyodott, felcímkézte a csomagomat, és átnyújtott egy beszállókártyát.-Köszönjük, Miss Emerson. Egészen Maiéig szól a beszállókártyája. Jó utat kívánok!Becsúsztattam a beszállókártyát a ridikülömbe, és Johnhoz fordultam, hogy elbúcsúzzam. - Köszönöm, hogy kihoztál.-Odakísérlek, Anna.-Nem kell - mondtam neki a fejem rázva.Erre összerándult.-Szeretném.Csendben araszoltunk tovább, követve a lassan mozgó utasok tömegét. A kapunál John megkérdezte: - Hogy néz ki?-Kopasz és sovány.