Pénztár 9-2-ig [antikvár]

Részlet a könyvből: A kövérkés, szőke titkárkisasszony mosolyogva rázta meg a fejét: - Nem lehet Pántzél úr, a vezérigazgató úr ő méltósága ma már senkit sem fogad. - De nekem... nekem még ma okvetlenül beszélnem kellene vele ... Kedves jó Vilma nagysád... életbevágóan fontos ügyben... kell vele beszélnem ... muszáj !... Okvetlenül!... - Sajnálom, teljességgel lehetetlen... Most különben is Mezei cégvezető úr van benn nála... azután pedig föl kell mennie a pénzügyminisztériumba. - Vilma ránézett az órára. - Máris el fog késni... Nem, nem, kérem, kizárt dolog, hogy ma fogadhassa... Talán holnap, tessék telefonálni... - Maga tudja, Vilma nagysád, hogy én régi ismerőse vagyok őméltóságának és ő mindig olyan kegyes, még eddig mindig fogadott és soronkívül... A titkárnő jóindulatúan bólintott. - Tudom, tudom kedves Pántzél úr... És holnap esetleg, sőt igen... bizonyosan, - de legkésőbb hétfőn. Most azonban igazán nem lehet. Ne haragudjék. Mezei cégvezető úr nagyon fontos dolgot referál! Azután a konferencia, - onnan már nem is jön vissza őméltósága ...