Pepita szerelem [antikvár]

Zelei ​Attila elbeszélésiben nemzedékek vitatkoznak; kínálkozó magatartás- és életformák között bukdácsolnak a hősök – többnyire munkásemberek. Az írót mindenekelőtt az a kérdés foglalkoztatja, hogy a szegénység szigorú erkölcsén felnőtt ember mit tud kezdeni azzal a viszonylagos jóléttel, amit összeszorított fogakkal ő teremtett meg az ország és a maga javára. Ezeknek az írásoknak a hangja nincs híján a nemes pátosznak, de – mint azt a Pepita szerelem c. elbeszélés bizonyítja – Zelei Attila ért a felszabadult, könnyed meséléshez is, amikor élvezettel fürdik meg kamaszkora emlékeiben, szerelmeiben, s láttatja félig gyerek hőseiben azokat a bontakozó tulajdonságaikat, melyek felnőttkorukban majd meghatározzák egyéniségüket s mintegy sorsukat is. A háború alatt születtem. Őseim sokad-íziglen munkás, iparosemberek. Érettségi után magam is szakmát tanultam és dolgoztam. Kamaszfejjel éltem meg az ötvenhatos krízist, a vívódások közepette az utána következő kibontakozást. Írásaimban útkeresésem, az élettel és kortársaimmal folytatott vitáim jelennek meg. Sokáig Csepelen éltem és dolgoztam a Pestvidéki Gépgyárban. Ide köt ifjúságom és felnőttkorom élményeinek sokasága. Jelenleg a FŐTÁV-nál vagyok előkészítő technikus, s úgy hiszem, ezután sem fogok elszakadni emberek mindennapjaitól.