Pepito és Pepita [antikvár]

Azoknak, akik benne voltak és átvészelték az időket; egy-egy szó, egy-egy célzás oly láttató, oly elemi felidéző erejű, hogy nekik nem kell magyarázat. Nem kell arról, hogy mit jelentett kimerészkedni a tűz alatt tartott utcasarokra, ahol a lódögbe félig belebújva vájkált húscafatokat az élelmesebbje, mert éhsége leküzdötte félelmét és undorát. Azok az unoka-fiatalok, akik a világtörténelem teleológiájának célhozérését-megvalósulását önmagukban látják, s a szemük átsiklik - úgy siklik át, hogy meg se rebben - az ilyen lappáliák fölött, melyek számukra információértékükből kiestek: ezek a fiatalok hasonlatosak a nyugati óriásváros óvodásaihoz, akik tehenet-legelőt még sohasem láttak, és fogalmuk sincs, hogy a mindennapos reggeli tejüket tehéntőgyekből fejik - „fejik"! és nem holmi tejgyárak állítják elő. A történelemből való kibutulásunk természetes folyamat, minden nemzedékre érvényes, és ostobaság volna dohogva szemrehányást tenni érte: el kell fogadnunk, hogy aki a második világháborút csak könyvből-filmről ismeri, az a kulcsszavakat, a megjelenítő célzásokat nem érti el, és számára nagyon egysíkú lesz nemcsak ez a szerelmi történet, de a Nagy Történet is a regényke körül, amely mindenestül befalja és elnyeli...