Pereputty [antikvár]

CSAPJUNK A LOVAK KÖZÉ Kedves olvasó! Ünnepélyesen kijelentem, hogy a könyvem nem unalmas. Nem akarlak tanítani, kioktatni, felemelni. Nem az a célom, hogy filozofáljak, és megmagyarázzam neked, hogy az élet nem habos torta. Te ezt mind tudod. A könyvem célja, hogy szórakoztasson, mert dumálni aztán tudok. Szeretném még elmondani, hogy ha úgy érzed, hogy ez a sztori ismerős, mert egyszer, valahol, valamikor pontosan ugyanígy hallottál erről valamit, akkor igazad van. Ez egy dézsávu könyv. Te ismersz engem. Lehet, hogy nem személyesen, de bizti, hogy hallottál, vagy olvastál rólam. A Pénzt, de sokat című könyv és film Bélája vagyok. A Csaplár Vilmos, aki úgymond, szerzője a könyvnek, (egy túrót a szerzője) az általam tollba mondott életemet, egyetlen szó változtatás nélkül kiadta, mint a saját maga által ismert és megélt karriertörténetét és tényregényét. A könyv címén kívül legfeljebb a nevek megváltoztatása volt az ő munkája. Ja! Meg a gépelés. Persze, hogy mindenki tudta, hogy én vagyok a könyv valóságos alakja, a névváltoztatás ellenére is. Nem sokan voltunk az Átkosban körpanorámás ház és úszómedence tulajdonosok. A könyv megjelenése után egy újságcikkben az író úr egyszerűen vendéglátó-ipari tolvajnak, hazugnak, szélhámosnak és csalónak nevezett, aki a „felelősségre vonás elől" menekültem el az országból. Ez szimplán hazugság. Máshol, szintén az Esti Hírlapban meg szabadságharcost csinált belőlem, aki ádáz küzdelmet folytattam a szocializmus korrupt rendszere ellen, a saját módszereimmel. Ez is marhaság. Soha semmilyen hivatalos eljárás nem indult ellenem, és semmi mást nem tettem, mint kihasználtam a hiánygazdaságot, és kihasználtam az állami rendeletek fonákságait. Meg volt egy nagy adag