Perssonné gyöngyei [antikvár]

Részlet a könyvből: A háború után Stockholmban annyira divatba jött valamelyik külföldi egyesület, a Svéd-Magyar vagy a Svéd-Lett Társaság estélyén történt, hogy az öreg Visinger doktor egyszerre csak a díván egyik sarkában, az estély díszvendége, a híres írónő mellett találta magát. Alig vette őket körül néhány ember, a tényleg fiatalok vagy a magukat azoknak képzelő középkorúak méltó igyekezettel táncolták a modern táncokat, miközben oly arcot csináltak, mint a temetkezési vállalat emberei. Legalább is Visinger doktor úgy találta, amikor tekintetével bozontos, fehér szemöldöke alul, mely érdekes keretet képezett kék, gyermeteg szeméhez, a szinte extázisban levő táncolókat követte. A szorosan egymáshoz simuló testek, az egymásra fektetett arcok, a fekete szmókingok és az aranytól és ezüsttől csillogó testhez álló ruhák, melyek táncközben felcsúsztak - ez az ide-oda hullámzó, merevlábú tömeg majdnem elszédítette az öreg orvost. Már rég visszavonult a világtól; ritkán hagyta el otthonát, legfeljebb, ha, mint ma is, egy régi páciense reá gondolt és emberek közzé vitte őt.