Perzselő titkok [antikvár]

Natalie VAN EGY LISTÁM Adren első szavairól. Pokjóc, tente, 'paget-ti, papa. Kincsként őrzöm ezt a listát a pénztárcámba hajtogatva. „Pokjóc, tente, 'pagetti, papa, mama, Nani, civávány, üccsi". Az összes fontos dolog Arden életében - a kopott rózsaszín pokróca, a kedvenc ételei, Theo és én. Annyira hiányzik. Hiányzik, hogy halljam a hangját. Első éjszaka, miután elment főiskolára, lefeküdtem a bevetetlen ágyára, és magamba szívtam kókuszos samponjának és körtés szappanjának összekeveredő illatát. - Szóval mivel akarsz ünnepelni? - kérdezi a férjem. Azt hittem, Theo elfelejtette. Talán, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, még reménykedtem is benne. Felszívta magát a furdőszobatükör előtt, és félig hunyorítva, magasra emelt állal szemezett a tükörképével. A szokásos reggelindító nézés. Esetleg, döbbenetes, de lehet, hogy tényleg magától emlékezett. - Nem tudom. - Elzártam a vizet, és visszaejtettem a fogkefém a pohárba. Semmit sem szeretnék kevésbé, mint kiöltözni,