Pesti felhőjáték [antikvár]

Részlet a könyvből: A GELLÉRTHEGY KISEBB LETT Délután három órakor a vonat megállt a nyilt pályán. A júniusvégi nap forrón sütött be a fülke nyitott ablakán, tehénbőgés hallatszott mesziről, egyébként csend volt. Az utasok mind oly fáradtak ; észre se veszik eleinte, hogy nincs állomásépület az ablak előtt. De hogy megállt a vonat, még erősebben érezni az ülések bőr- és porszagát. - Miért állunk ? - kérdezi egy álmos leányhang inkább csak önmagától. A fülke már csupa szemét; elszakadt, megtaposott újságpapír fekszik a földön s ha néha eléri a huzat, fáradtan felemeli fél szárnyát. A padló tele van hamuval. - Miért állunk? - kérdezi a kövér hölgy, aki az ablak mellett ül és csak most fogja fel a helyzetet . . .-Mi az? Nyilt pályán? De senki se hajlik ki az ablakon, hogy szétnézzen. A kövér hölgy nem férne ki, aki pedig szemben ül vele, az ablak mellett, a másik sarokülésen, a csendes, dülledtszemű fiatalember, révetegen néz maga elé és mosolyog.