Pestre [antikvár]

MELLY SZÉP, melly sok örömet igértem magamnak utamra, és melly kevéssé érém el a' mit vártam! rosszabb órában indulnom nem lehete! E' szomorú hat nap új csorbája életemnek. A tél keményen érezteté uraságát a' már már közelítő tavasszal; kerekem csikorga a' hóban, és mint hogy a' mély sár hirtelen fagyott bé, 's a' nyílások bé nem verődhettek, minden nyomon el-el-akadt. Az eget borongó fellegek fogták-el, hó a földet egész útamban és köd azon felül, 's cd bús homályt neveié a' szél, úntalan sepergetvén a' hó' fagyos hártyájáról a mi tegnap és az éjjel szárazon hullonga 's a régibbhez nem tuda ragadni; hogy a' Gesztelyi tetőről az óriási Tátra' szirtcsúcsait, Kövesdnél a' végigláthatatlan lapály' helységeinek sokaságát, hegyes tornyaikkal, m/n/ űz árbóczos gályák, 's az Eger' tetőjit és tovább a' királyi Mátrát, mellyeknek látása az utazónak minden alkalmatlanságot és bajt felejtethet, most, mint másszor nem láthatám. És mintha valamelly visszás Istenség előre akart volna lakoltatnom rám váró örömimért, egész hosszú útam alatt nem találék ismerőst, ki figyelmem klvánhatá.De baj nem tarthat mindég, mondám, 's szenvedésim Bag mellett valóban véget értek; a' homok itt inkább engedé magát ellapítatni mint amott a' fekete agyag 's lovaim a mit egész útamban nem tehetének, elkezdtek ügetni.Egyenesen vont út viszi az útast [Gödöllőtől] egész Kerepesig, 's a' szekérút mellett, balra, két sor olasznyár közt megyen a! gyalogló. Itt már sejti az idegen, hogy Metropoliszhoz közelít. De túl Kerepesen ismét pusztaság veszi-elő; az egész táj' birtokosai, távoly lakván innen, nem ismerik kötelességnek, díszt adni annak, a' mi nekik hasznot ád.