Péter megtérése [antikvár]

Részlet a könyvből:Felső Tóth Péter felvetette a fejét, amikor a konyhából kihallotta Rozálka énekét. Derék vágású, erősvállu legény volt Péter, sűrű fekete haját oldalt elválasztva viselte, szeméből bátorság és az erő tudata villogott ki, de valahogy mintha mindig messze nézett volna vele. El a falu tornyán túlra, ki a mezőre és még azon is túl, Isten tudja, merre. Kicsit ködös volt a hajnal, berregős, fázós idő. A varjak a mezőről már be-belopakodtak a házak közé és itt-ott, a trágyadomb, meg az istálló, kukoricagóré körül szemtelenkedve magyarázgatták, hogy hozzák a telet. Péter ingujjra vetkezve birkózott az udvaron a fejszével, meg egy nagy hasáb fával hogy legyen a kenyérsütéshez mit a kemencébe rakni, mikor ottbent felcsattant a nóta: "Magas jegenyefán sárgarigó fészek . . ."Kicsit hamis is volt, meg a sorok végeit elnyújtotta Rozálka, mint a panaszoshangú templomi zsoltárokét szokták vasárnaponként.