Pétervár [antikvár]

Részlet:A főváros.A varsói pályaudvar felől hosszú sorban vonultak apró, egyfogatú szánkók, a Voszneszneszkij-Proszpekt lucskos, puha haván lassan közeledve az Iszakijevszkij tér felé. Az egyfogatúak hosszú menete néhány végnélküli sorra oszlott. A kocsisok vagy zsinorókkal összefüzött rongyokat, vagy nemezcsizmát viseltek lábukon; báránybőr-subáik épúgy gőzölögtek, mint ragyogóan fekete, türelmetlen lovaik orra. Emberek és állatok egyaránt nehezen lélegeztek, miközben a jégborította híd szürke pocsolyáit taposták a sűrű, sötét ködben, amely a csatornákból felszállva, lassacskán egész Pétervárt beborította.Itt-ott egy könnyű trojka szakította meg a nehézkés számok sorát. A ragyogószőrű paripák patkói nyomán szerterepülő sár tetőtől talpig bemocskolta a kocsisokat, ezzel anyagot szolgáltatván nekik beszélgetésre és szitkozódásra.