Pettyes kalandjai [antikvár]

Táblák élei, sarkai kopottasak.
Akik ​annak idején a színpadon ismerkedtek meg vele, nyomban megszerették a kedvesen ügyefogyott, dadogó, szeplős kis katonát, Pettyest, akinek minden tettét jóakarat vezérli, de mindig csak kellemetlenséget okoz környezetének és önmagának is. Forró sikert aratott színházi szereplése után most itt cselleng vézna alakja a könyv lapjain, és kalandjaival, apróbb-nagyobb bukásaival derűt, vidámságot, hol pedig tűnő bánatot kelt az olvasó szívében. Tiszta szívű és jó szándékú. Segíteni akar a rekkenő nyári hőségben posztoló őrön, az eltávozásról késve érkező katonán, parancsnokán, aki mindig elégedetlen vele, a szombat délután szolgálatot teljesítő szerelmes telefonistán – de mindig pórul jár. Társai eleinte isten csapásának tekintik, mert Pettyes ügyetlenségének legtöbbször ők isszák meg a levét. Aztán ők is megszeretik, és az ugratások, goromba tréfák helyett most már talpraesett embert próbálnak faragni belőle. De amíg ez sikerül, sok-sok hónapnak kell eltelnie. Ezekről a hónapokról szól Sós György könyve. Emberség, meleg szeretet jellemzi a Pettyes kalandjait; kitűnően eltalált alakjaival, ízes történeteivel mulatságos képet fest a katonák életéről.