Picasso a gyárban [antikvár]

A táblák és gerinc elszíneződtek.
Hamarosan műszakváltás lesz, a kapuk elsötétülnek a kiáramló tömegből. Együtt lélegzik most az utca: nők, férfiak, idősek, fiatalok jönnek, minden kockakőre jut egy láb. Ahogy ellép, újabb láb. Súlyos léptek. Elnehezült karok, kezek, ujjak. Mennyi erőfeszítésbe kerül itt egy könyvet kézbe venni? Egy igazán lepkekönnyű színházjegyet a tárcába dugni? Könnyebb álldogálni akár órákat a művelődési ház büféjében, a restiben, mint mondjuk ülni egy ismeretterjesztő előadáson… Sok fiatalnak nehezére esik a művelődés. Egyesek dicséretet várnak érte, órabéremelést vagy szabadnapot, és nehezen hiszik el: a jutalom maga az olvasás, a gyönyörködni tudás a festmény előtt, a taps öröme a színházban, a hallgatás zene közben, amitől az ember boldogabb lesz. Riportok vallanak napjaink munkásfiataljairól, azokról, akik még nem érzik ezt az örömöt, s azokról is, akik már teljesebb emberré váltak