Piowoi vészkiáltás [antikvár]

Részlet a könyvből:A titokzatos hatalomTéli éjtszaka. Vastag, fehér hólepel. Néma csönd.Ott fönn, a könnyed hajlású hegyoldalon, mintegy kétszáz méter magasan Zetriscin utolsó házai felett, áll a kis Montana-kastély. Sűrű-redőnyös ablakából remegő fénysugarak surrannak ki az éjtszakába és a kastélyt ölelő park fenyőlombjain át csöndben, lábujjhegyen, valami különösen finom dallamok osonnak ki a hófehér némaságba.A hegyről alákanyargó ösvényen csikorgó léptekkel hatalmas férfialak közeleg. Bundája csupa hópihe, gallérja fölhajtva, sapkáját mélyen szemöldökére húzza. Közel s távolban senki más.Úgy látszik, a muzsika elbűvöli az éjjeli vándort. Odalopódzik a rácsos kerítéshez, meglapul, akár az árnyék. Figyel, hallgatódzik... A bokrok, a kerítés, meg a leselkedő férfialak egyetlen összefolyó árnyékká sűrűsödnek.