Pipacs [antikvár]

Részlet a műből:"A két fiú bebújt a paplan alá és fáradtan nyúlt el az ágyban. Édesanyjuk, mielőtt kiment a szobából, körülnézett, hogy a ruhájukat rendben rakták-e a székekre, megnézte, hogy a harisnyájukon nincs-e lyuk, majd gyöngéden megsímogatta őket, mégegyszer jóéjszakát kívánt és szinte lábújhegyen surrant ki, mintha máris aludtak volna. De nem aludtak. Fejük alatt összekulcsolt kezekkel némán bámultak a menyezetre, mintha haragban volnának, pedig ez igazán távol állt tőlük, csak éppen még nem volt értelme, hogy elkezdjék a beszélgetést, várták az apjukat, aki minden este néhány percre édesanyjuk után nyitott be és homlokon csókolva őket, minden este ugyanazon a hangon adta ki a parancsot: - Most aztán alvás!"