Pipacsok [antikvár]

Részlet a könyvből: A zsitvai kastély gyönyörü, árnyas, virágos parkjában izgatottan jár-kel a tizenhat éves, karcsu termetü, rózsás arczu, sárga haju Zsitvay Mariska, özvegy Zsitvay Lászlóné nevelt leánya és távoli rokona. Megáll egy-egy virágzó rózsabokor előtt, megszagolja, meg is csókolja annak a virágját, azután továbbmegy, mint a ki nem találja helyét, mint a ki nagyon vár valakit. Fenn a rokokó-izlésü szalonban, aranyozott asztalka előtt patiencozott a leányos, fehér haju özvegy Zsitvay Lászlóné. Arcza kipirult, remegő ajkai szórakozottan suttogták: hét, nyolcz, kilencz, tiz, alsó, felső, stb. - de csillogó szemét nem tudta elforditani a nagy, aranynyal diszitett óra márványlapjáról. - A kocsi előállott - jelentette be az inas.