Pipacsok szélben [antikvár]

Részlet a könyvből: "Én, Kupa Sándor határőr, a mai délutánnal elkezdem százegyedik szolgálatomat, a négyes árok mellet. A fene rég megette volna már ezt a helyet, ha mi nem járnánk ide rendszeresen. Mert ez a vízvájta, szokatlan árokkereszteződés csak a madarak tanyája. Magas partjait úgy benőtte mindenféle cserje, fa meg kúszó vadkomló és társa, a szeder, hogy itt csak az erdei siklók, sündisznók, varangyok igazodnak el. Még jó, hogy az általunk létesített rejtett figyelőhelyre a négyes árok négylábú és lábatlan lakói csak ritkán merészkednek. Mint a múltkor az a kis sün. Lement a nap. A kicsi előbújt rejtekhelyéről, és motozgatott a száraz levelek, korhadt ágak között. Társam, Farkas Pali, nevéhez egy cseppet sem méltó módon, izgett-mozgott a helyén, sűrűn pillantatott hol rám, hogy a zajforrásra, és ahogy az alkonyati gyenge fényében is jól kivehettem, az arca lassacskán váltott pirosról vertveresre, majd homlokhalványra, végül vasszürkére."