Pipacsvirágom [antikvár]

A szerző kifejezett kérésére, mint szigorú kritikus kezdtem hozzá e könyv olvasásához. De nem sokáig tudtam magam az előíráshoz tartani. Belemerülvén az írásokba a kritikus attitűd elpárállott, mint a forró tűzhelyre hullott vízcsepp. Elragadott az olvasás öröme, olvastam önfeledten, mint annak idején a diákkori, boldog vakációkon. Szakmai ártalomként ugyan fölrémlett az emberben, hogy most egy különös műfajú könyvet olvas, amely ötvözi a magyar tárcaírás hagyományait a riport pontosságával és a novella szigorú kompozíciójával, hogy az újságírás másoknak oly elviselhetetlen nyűge, a kötött terjedelem nem akadálya a remeklésnek, de ez egyáltalán nem lényeges, az a fontos, hogy a könyvben útitársra talál, barátra. Hogy lassan-lassan megérti a pipacs finomságát. Hogy az út, amiről az író beszél, nem a budai hídfőtől a pestiig, nem az egyik állomástól a másikig tart, sokkal hosszabb útról van benne szó, a lélektől lélekig tartóról. Schaffer Erzsébet könyvét szeretettel ajánlom az érdeklődő olvasó figyelmébe. Lázár Ervin