Pjetuskov [antikvár]

Részlet a könyvből:Ezernyolczszázhuszban O. városában élt egy Pjetuskov Athanaszjics Iván nevű hadnagy. Szegény szülőktől származott, öt éves korában teljesen árva lett és gyámja kezére került. Vagyona, hála a gyám gazdálkodásának, éppen semmi sem volt, s csak nagy ügygyel-bajjal tudott valahogyan tengődni. Középtermetű, kissé zömök ember volt; arcza sovány és szeplős, de egyébként kellemes; haja sötétszőke, szeme szürke, tekintete bátortalan volt; alacsony homlokát ellepték a ránczok. Pjetuskov élete szerfelett egyhangúan folyt; közel negyven éves korában olyan fiatal és tapasztalatlan volt, mint a gyermek. Az ismerőseit kerülte, azokkal pedig, a kikre volt némi befolyása, nagyon rövidesen bánt el...Azokban az emberekben, a kiket a sors egyhangú és szomorú életre kárhoztatott, gyakran támadnak különféle szokások és igények. Pjetuskov reggelenkint a teájához nagyon szerette a frissen sült fehér zsemlyét. E nélkül nem is tudott volna meglenni. És ime, egy reggel az inasa, Oniszim, apró kékvirágos kis tányéron, zsemlye helyett sötétbarna kétszersültet tett elé. Pjetuskov nem kis megütközéssel tüstént kérdőre vonta az inasát, hogy mit jelentsen ez?...