Pókháló [antikvár]

Lapélek foltosak.
"Ez megfutamodás - csóválja fejét Zsuppán. - Nem vagy te harcos ember, Géza. - Harcos ember? - Géza rábámul. - Ha magamról van szó, nem vagyok harcos ember... Ha valaki mocskol engem - mocskoljam vissza? Úgy érezném, minden szónál békák ugrálnak ki a számból..." Niklai Géza, Galgóczi Erzsébet új kisregényének a főhőse tíz éve vezetője egy falunak, mégsem tanulta meg a harc nemhogy tisztességtelen, de akárcsak ravaszabb formáit is. Pedig hát azzal, hogy hazánkban tíz éve befejeződött a falu szocialista átalakulása, nem oldódott meg egyszer s mindenkorra minden. Niklai Géza becsületes, de fáradt és szemérmes: a hajsza, melynek középpontjába kerül, sem tanítja meg arra, hogy tisztességtelen emberek ellen szabad saját módszereiket használni, de arra igenis megtanítja, hogy a harcot állni kell, ha a pillanatnyi túlerő miatt reménytelennek látszik is. Mert nemcsak az ő sorsa, forog kockán, hanem a közösségé is, amelynek felelősséggel tartozik, s amelynek erejére támaszkodhat. Galgóczi Erzsébet a magyar falut kutatja, melynek kutatása egyre kevésbé divatos. Pedig mint ez a kisregény is bizonyítja: hallatlanul érdekes dolgok történnek minálunk vidéken - mint mindenütt, ahol emberek élnek. Csak tisztán látó szem kell felfedezni és biztos kéz, fölidézni e sokszínű, sokrétű világ mozdulásait.