Platán szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: 1957. első levél Mezőkövesd 1957. Marikám, kis szőke szerelmem! Engedd, hogy így nevezzelek, hisz az vagy nekem., igen a legdrágább a legkedvesebb hidd el, ha akkor nem is hitted el, midőn melletted voltam most el kell hinned ily távolból, ahol még csak nem is láthatlak , nem foghatom meg a kis kezedet , ahol nem hallhatom suttogó tiltakozásod: ne Pityu most ne nem szabad ! Te nem tudod, milyen jó érzés az, ha tudom, hogy van messze egy valaki, akihez írhatok, aki több, mint barát, aki több, mint rokon, aki aki csak .enyém. Add meg nekem ezt a gyönyört ! Csak míg ábrándosan írom levelem Ugy-e addig szeretni fogsz? addig, míg olvasol igen? - köszönöm milyen jó vagy hozzám Marika Marikám milyen jó így mondani Marikám .s rád gondolni látlak már elő se kell venni a fényképedet itt vagy mellettem s olvasod, amit neked írok Együtt örülünk annak, hogy szeretni tudunk. Tudod, mi jutott az eszembe Marika? most hogy az első „igazi" levelet írom? -: az első igazi tánc veled az első holdas estén az erdőben amikor csak gubapityuka voltam, amikor nem vettél észre amikor nem szólhattam semmit , pedig nekem már az is igazi együttlét volt, hisz csak veled táncoltam s talán boldog is voltam. Melletted mindig az vagyok sokszor mégis elküldöl, pedig én csak melletted akarok lenni toujours Tudom, hogy a sors áthúzza ezt a szót, de két ember, aki egy, a sors ura lehet. Ugy, miként az a mondás, hogy az „Ábrándozás az élet megrontója" megszűnik érvényesnek lenni, ha két ember együtt álmodozik, tervez, ugy a sors is meghódol majd előttünk, ha te is akarod! ha te is akarod, hogy melletted legyek, hogy mindig ünnep legyen számomra. Mert mindig ünnep van, ha együtt vagyunk Most-