Pléhmadár [antikvár]

Részlet: VIGYÉL AZ ÖREGEDNEK HÁROM SZÁL PIROS RÓZSÁT Egy kolozsvári: A gyerekét meg úgy készíti az ember, mint valami baltát. Vadas Gábor: De némelyik gyerek úgy jár, csapkod, mint a mesebeli megveszekedett balta. Már mindent összetört, s még mindig nem akar a sarokba menni. Németh László: Apáczai Az öregnek rózsa a kedvenc virága. A piros rózsa. Micsoda szirupos lelkű vénember az öregem: szereti a rózsákat. Amióta az eszemet tudom, így van ez, pedig szeretném most fölmenteni, szeretném a korával magyarázni elérzékenyüléseit. Jön, hogy odavágjam a selyempapírba csomagolt csokrot. De hát nem lehet. Megígértem anyámnak, hogy viszek az öregnek három szál piros rózsát. Anyám nem magyaráz, nem prédikál, szelíd szemével néz rám, az öreg minden születésnapja előtt megkér: vigyek virágot. Furcsa ember az öregem. Legalábbis én furcsának tartom. Mostani feleségével együtt. Ezt a sváb nőt Aradról hozta. Csendes, elmélázó asszony, amíg mi vitátkozunk, kitartóan nézi a semmit, a levegőbe bámul. Komolyan mondom, ilyenkor meg lehet ijedni tőle, olyan, mint aki kábítószert zabál. De különben csendes, nagyon csendes Klári néni. — Sehr nett von dir Sehr nett von dir mein Kind — mondja, és elveszi tőlem a virágot; azt hiszem, tudja, hogy nem szeretek rózsákat cipelni, s hogy a legszívesebben földhöz verném a születésnapi csokrot. Tudta ezt Lidi néni is, apám második felesége. Csakhogy ő nem vette el tőlem a virágokat, nem tette vázába, nem. babrált vele, hogy mutatóssá tegye. Beteges volt, mindig gyenge, leginkább a főzőkemence mellett ült, s ha rotyogott valami a fazékban, odaszólt a szoba másik felében szöszmötölő apámnak, jöjjön már, kavarja meg az ételt. Ilyen volt Lidi néni, de azért leélt apámmal vagy harminc évet,- gyermeket is szült, Viktort, a félöcsémet.