Pletyka [antikvár]

Részlet: "NANTUCKET Mi nem szeretünk pletykálkodni, hanem imádunk. Hallottad? Általában örülünk, hogy Nantucketen lakunk, Óceán Anya tenyerében érezzük magunkat. Néha azonban nyugtalanná, ingerlékennyé tesz minket a sziget. Rossz telünk volt, és rá még rosszabb tavasz következett: pár rövid hetet leszámítva semmi sem különböztette meg a téltől. Hogy is írta T. S. Eliot? „Legkegyetlenebb hónap az április"1 Tavasszal mindig megélénkül a pletyka. Csobog, mint víz a frissen kiolvadt patakban; a levegőben kering, mint a virágpor. Épp olyan kényszeresen adjuk tovább a hallottakat, ahogyan a duzzadt, allergiától viszkető szemünket vakarjuk. Nem voltunk kegyetlenek, egyszerűen csak unatkoztunk a nyaralók, nyári bevételek és varázslat nélkül töltött hosszú napok után; kimerültek a készleteink. És hát mi is emberek vagyunk, tele kíváncsisággal, bizonytalansággal. Tudtuk, mi történik a nagyvilágban: dekódolták az emberi génállományt a bostoni műszaki egyetem kampuszán, mozognak a tektonikai lemezek Kalifornia alatt, Putyin háborúzik Ukrajnával - ám ezek a dolgok feleannyira sem tudták lekötni a figyelmünket, mint a mi kétszázhetven négyzetkilométeres otthonunkban, a szigeten történt események. Pletykáltunk a fogorvosnál, a szépségszalonban, a Stop&Shop zöldség-gyümölcs osztályán, a Boarding House bárpultjánál, 1 Fordította: Kántás Balázs." 7