Poggyász nélkül [antikvár]

1. fejezet 1 Súlytalanul - Szóval tényleg ismered ezt a pasit, akivel felszállni készülsz? Jaime engem nézett a visszapillantó tükörből. Sötét napszemüveg rejtette a szemét, de én hallottam a hangján, hogy csak zrikál. A „pasi", akivel felszállni készültem, JefíF volt, a régi főiskolai szobatársa, aki ott ült mellette a Volvo kombi utasülésén. Hármasban kanyarogtunk Houston reggeli forgalmának betonlabirintusában, útban a George Bush nemzetközi repülőtér felé, ahonnan a gépünk indult. - Jaime, ne már - szólt rá Jeff. Enyhe félmosollyal mondta, mint egy csemetéjét korholó anya, aki igyekszik elrejteni, hog>^ jót mulat valami gyerekes csínyen. - Csak úgy mondom - folytatta Jaime -, azon kevesek egyikeként, akinek már volt hozzá „szerencséje", hogy külföldre utazzon veled, szerintem megérdemli, hogy megtudja, mi vár rá. - Fél kezét vigyorogva levette a kormánykerékről, és könyökével