Bővebb ismertető
Részlet:
I.
A Pöhöly-gyerekek még akkor kicsinyek voltak: János négy esztendős, Péter három esztendős.
Az anyjuk fakó, sovány asszony. Mindig köhögött. Néha annyira köhögött, hogy leült utána pihenni, és szomorúan támasztotta fejét az ágy vállához.
Egy napon, mikor a gólya is elköltözött, sok öregasszony fordult meg a házban. Bejártak a belső szobába és sóhajtoztak, a szemüket törülgették.
Az egyik megfogta gyöngéden a János szöszke fejét, és így szólt hozzá:
- Te szögény kis árva!
János nem tudta, mit tesz az. Azt gondolta: dicsérik.