Pókháló [antikvár]

Hajók ha éjjel találkoznak... A vonatnak ernyedt álomba ejtő, kínos zakatolása hirtelen süket kattogásba csapott át és Kovács felriadt. Egyedül volt a zárt, rossz levegőjű kupéban, ahol az elfüggönyözött lámpa mozdulatlan dermedtséggel sárgálló fénye kábult nyomásként nehezedett rá agyára. Azok a földbirtokosoknak látszó urak, akikkel együtt utazott Pesttől kezdve s akik az egész út alatt a kormány adópolitikájáról és a mezőgazdasági kiállításról vitatkoztak, leszálltak valahol, talán Komárom körül s neki sejtelme sem volt arról, hol van és meddig tartott egészségtelenűl mély, izzadt és rossz alvása. Mindez egyetlen pillanat alatt villant át agyán, míg ott ült a vasuti kocsi diványán és az álmosságtól bután, tehetetlenül bámult bele az ütemesen ingó, sárga félhomályba s a vonat váltókon kattogott keresztül. A következő pillanatban arra gondolt, hogy hátha Celldömölkön van, ahol át kell szállania... felugrott és lehúzta az ablakot...