Polgár Szilárd [antikvár]

Polgár Szilárd története előszót kíván. Polgár írta ezt, aki végigélte a polgárság haldoklását és tudomásul vette, hogy mult világa meghalt. Tudomásul vette és megírta tanuvallomását az alkonyatról. 1938 március 13-án, ülvén a rádió előtt, Schuschnigg szavaiból hallgatva a letűnt kor végső búcsúját, kétségtelenül tudtam, hogy el kell mondani, mit is élt végig a mi nemzedékünk. El kell mondani az eljövendő idő számára. Tudtam akkor is, hogy lesz majd kiút a ránkszakadt zűrzavarból, de nem láttam még pontosan, hogy merre. És nem én voltam egyedül. A polgári lét örökségét rendült hittel őrzők mind gyanították, hogy ezt az örökséget át kell adni a jogutódoknak. Ezért kellett megcsinálni a leltárt. Volt, aki társadalomtudományi tanulmányba fogott: engem is ez kísértett. De egyre világosabban láttam azt a tükörképfigurát, akiben egykori önmagammal együtt egy egész nemzedék magára ismerhet.