Polikúska [antikvár]

Részlet: "Ahogy a nemzetes asszony parancsolja! De Dútlovért kár. Jóravaló nép, mind, egytől-egyig. Ha pedig udvari jobbágyot nem küldünk, akkor csak el kell valamelyiknek menni közülünk,- mondta az ispán. -Már így is mindenki ujjal mitat rájuk. Egyébként, ahogy parancsolja. Áttette a jobb kezét a balkezére, mindkettőt a hasán nyugtatta, a másik oldalra hajtotta a fejét, vékony ajkát behúzta, hogy szinte cuppantott vele, forgatta a szemét és elhallgatott azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy sokáig és ellenvetés nélkül fogja hallgatni mindazt a locsogást, amivel az úrnője neki válaszol..."