Polinyin ezredes szerelme [antikvár]

Borítója kissé megtört.
"Eszébe jutott, hogy ha igazán szerette volna Polinyint, nem adja neki azt a levelet, amit Vityenkának írt." "És ha szeretné Polinyit, akkor nem ment volna el tegnap esete Vityenka lakására." "Mivel fogadja Polinyint, ha marad, és honnan vesz erő ahhoz, hogy elmenjen, ha úgy dönt, hogy el kell mennie." Fegyverek között hallgatnak a múzsák, de amíg él az ember, ágyúdörej sem szünetelteti a szív verését. S amíg dobban, addig volt, van szerelem és örökké lesz. Polinyin repülő ezredes, tegnap bevetésen volt, holnap újra cikázik a levegőben, ki tudja, visszatér-e támaszpontjára? A tegnap és a holnap közötti jelen - a háború szörnyű dúlása kellős közepén is - kivirágoztatja a szelíd, szomorú szerelmet. De, ahogy a levegőben sok múlik a véletlenen, a földön is belekontárkodik a sors az ember életébe...