Politika [antikvár]

Részlet: Bálványos nagyközség a Felső-Tisza jobb partján. Van háromezerkétszáz lakosa, két jegyzője, három írnoka, hat tanítója, egy gyógyszertára, egy orvosa, egy állatorvosa, öt kocsmája, két temploma és egy baptista imaháza. Ami azt jelenti, hogy a falunak fele református, fele katolikus. És ami még ezen felül marad, hívő. Azaz baptista. Három egész utca a falu mindössze, meg két darab utca, s megannyi véggel megyen a Tiszára. Vagy a Tiszáról indul kifelé véggel. Attól függ, merről érkezik be az ember a faluba. Mert lehet jönni erről, Miskolc felől szekérrel, autóval, vonaton, vagy gyalog: kinek milyen az ándungja és módja. De lehet jönni amarról is, a Tiszántúlról ugyancsak akármilyen járműveken, csakhogy a falu iránt fel kell pakolni a kompra. Ami, egyébként, aféle birtokossági komp. De mindegy. Csak komp az azért. Hogy hány embert, hány járművet vihet át egyszerre, nincs kiírva sehol. Azt csak a révész tudja. Az átkelést szemmértékre saccolgatja. Roppant nyárfák, fűzfák, almafák között kanyarog le a komphoz az út. A fűzes ránő a fűre, a fűzesre ránő a komló, vad a táj. Irdatlan. Csak néhol hullámzik a vetés a lankán, ahol feljebb gyűrte a földet a kitudja mikori áradás.